-
1 λύσις
A loosing, releasing, ransoming,νεκροῖο Il.24.655
;σώματος Lys.4.13
;ἡ λ. τῆς αἰσθήσεως ἐγρήγορσις Arist.Somn.Vig. 454b27
: c. gen. objecti, θανάτου λ. deliverance from death, Od.9.421, Thgn.1010;λ. ἔριδος Hes.Th. 637
; ;πενίης Thgn.180
;λύσιν αἰτησόμενοι τῶν παρεόντων κακῶν Hdt. 6.139
;πενθέων Pi.N.10.76
;μόχθων τῶν ἐφεστώτων S.Tr. 1171
;τῶν δειμάτων Th.2.102
;τῶν δεσμῶν Pl.R. 515c
; ἀπὸ τῶν δεσμῶν ib. 532b;ἐκ χαλεπῶν Thgn.1385
;βλασφημίας D.Ep.3.39
; (iv/v A. D.).2 abs., οὐ γὰρ λ. ἄλλη στρατῷ πρὸς οἶκον no other means of letting the host loose from port for home, S.El. 573.3 deliverance from guilt by expiatory rites, ὅπως λ. τιν' ἡμὶν εὐαγῆ πόρῃς may'st grant us a deliverance such as may purify us, Id.OT 921; οὐδ' ἔχει λύσιν [τὰ πήματα] admit not of atonement, Id.Ant. 598 (lyr.); ; τῇ [τῆς φιλοσοφίας] λύσει καὶ καθαρμῷ by her offer to release them, Id.Phd. 82d; αἱ νομιζόμεναι λ., in cases of homicide, Arist.Pol. 1262a32; λ. ἁμαρτημάτων blotting out of sins, Ph.2.151.4 redemption of mortgage or pledge, [χωρίον] πεπραμένον ἐπὶ λύσει IG2.1103
, al., cf. 12(7).55.14 ([place name] Amorgos), 12(8).18 ([place name] Lemnos).b release, discharge from a financial obligation, (i B. C.), etc.II loosing, parting,λ. καὶ χωρισμὸς ψυχῆς ἀπὸ σώματος Pl.Phd. 67d
; simply,ἡ τοῦ σώματος λ. Id.Ax. 371a
; dissolution, ;νόμων ἢ πολιτείας Arist.Pol. 1268b30
;βίου λύσιν ἔσχε IG14.140
([place name] Syracuse);λ. κομήτου Phlp.in Mete.86.25
; τῶν σφραγίδων αἱ λ. breaking them, Luc.Alex. 20.2 emptying, evacuation, πείνη μέν που λ. καὶ λύπη; Pl.Phlb. 31e; ἡ λ. τῶν κοιλιῶν, κοιλίας, Arist.Pr. 947b29, Dsc.1.64 (v.l.); emission of semen, Alex.Aphr.Pr.1.125 (pl.).3 λ. πυρετοῦ remission of fever, Gal.11.28; λ., opp. κρίσις, Id.9.732; cure, Anon.Lond.3.20; τὰ πάθη defined as συστολαὶ καὶ λύσεις (v.l. χύσεις) τῆς ψυχῆς, opp. κρίσεις, Zeno Stoic.3.113 = 1.51.4 as a technical term,a solution of a difficulty, ἡ λ. τῆς ἀπορίας its solution, Arist.EN 1146b7, al.; ἔχει τινὰ λ. πρὸς ταύτην τὴν ἀπορίαν, ὅτι .. Id.de An. 422b28;οὐ συμβαίνει ἡ λ. Id.EN 1153b5
;ὅταν τὸ θάμβος.. μὴ δύνηται τὴν λ. λαμβάνειν Epicur.Ep.1p.29U.
;εὑρεῖν λ. τοῦ προβλήματος Plb.30.19.5
;λ. εὑρέσθαι Phld.Rh.1.267
S.; also, interpretation,σημείων τεράτων τε λύσεις Orph.A.37
.d softening of a strong expression, Longin.38.5.g in metric, resolution of ¯ into [pron. full] ?λύσιςX?λύσιςX, Heph.6. -
2 λύσις
λύσις, ἡ, Lösung Auflösung u. Freilassung eines Gefangenen, Il. 24, 655; Theogn. 1001; λύσεις αἰχμαλώτων, Dem. 8, 70; Befreiung, Rettung, ϑανάτου, vom Tode, Od. 9, 421, ἔριδος, Hes. Th. 637, πενϑέων, Pind. N. 10, 76, wie πημάτων, Eur. Andr. 901; οὐδ' ἔχει λύσιν τὰ πήματα, Soph. Ant. 593; χρειῶν, Abtragung, Bezahlen der Schulden, Hes. O. 406; ἡ λύσις ἀπὸ τῶν δεσμῶν, Plat. Rep. VII, 532 b; κακῶν, Phaedr. 244 e; auch Befreiung von einer Schuld durch Reinigungsopfer, λύσεις τε καὶ καϑαρμοὶ ἀδικημάτων, Rep. II, 364 e; Arist. pol. 2, 4 u. A. – Das Aufhörenmachen, Beendigen, εϑηκε δόρπου λύσιν, Pind. Ol. 11, 49; πολέμου, Pol. 38, 2, 11; λύσιν ποιεῖσϑαι, = λύειν, 15, 15, 4. – Auflösung, Trennung, λύσις καὶ χωρισμὸς ψυ χῆς ἀπὸ σώματος, Plat. phaed. 67 d, vgl. Ax. 371 a. – Προβλήματος, Lösung einer Aufgabe, Pol. 30, 17, 5; bei den Rhett. = Widerlegung. – Auch πολιτείας, Aufhebung, Sturz der Verfassung, Plat. Legg. XII, 945 c.
-
3 τελετή
τελετή, ἡ, wie τέλος, 1) Vollendung, Ende. Bes. – 2) Weihe, bes. Einweihung in die Mysterien, und diese selbst; Her. 2, 171. 4, 79; ἄγεσϑαι τὴν τελετήν, die Weihung empfangen, 4, 79; Plat. οἱ ἐν τῇ τελετῇ τῶν Κορυβάντων, Euthyd. 277 d; καϑαρμῶν καὶ τελετῶν τυχοῠσα, Phaedr. 244 e; Rep. II, 365 a sagt er λύσεις τε καὶ καϑαρμοὶ ἀδικημάτων, ἃς δὴ τελετὰς καλοῦσιν; vgl. Isocr. 4, 28, wo gesagt ist, Demeter habe den Einwohnern von Attika die τελετή verliehen, ἧς οἱ μετασχόντες περί τε τῆς τοῦ βίου τελευτῆς καὶ τοῦ σύμπαντος αἰῶνος ἡδίους τὰς ἐλπίδας ἔχουσιν. – Im plur. übh. religiöse Feiern u. Ceremonien, Feste; Pind. N. 10, 34; φυλάσσοντες μακάρων τελετάς, Ol. 3, 41; P. 9, 97; Pind. braucht auch den sing. so, Ol. 11, 51; Eur. Bacch. 22. 73 u. oft in diesem Stück; Ar. Vesp. 121 u. oft; ἅγιαι, Nubb. 304.
-
4 τελετή
A rite, esp. initiation in the mysteries,ἡ Δήμητρος τ., τὴν οἱ Ἕλληνες Θεσμοφόρια καλέουσι Hdt.2.171
, cf. And.1.111, Pl.Euthd. 277d; ἐς χεῖρας ἄγεσθαι τὴν τελετήν take in hand the matter of initiation, Hdt.4.79: pl., mystic rites practised at initiation, E.Ba.22, 73 (lyr.), Ar.V. 121, Pax 413, 419;Ὀρφεὺς.. τελετὰς ἡμῖν κατέδειξε Id.Ra. 1032
, cf. D.25.11;καθαρμῶν καὶ τελετῶν τυχοῦσα Pl.Phdr. 244e
;λύσεις τε καὶ καθαρμοὶ ἀδικημάτων διὰ θυσιῶν.., ἃς δὴ τελετὰς καλοῦσιν Id.R. 365a
, cf. Prt. 316d, Isoc.4.28.2 pl., theological doctrines, Chrysipp.Stoic.2.17.3 a making magically potent, PMag.Par. 1.1596, PMag.Lond.46.159, 121.872, etc.II a festival accompanied by mystic rites, mostly in pl. (τελετὰς.. καλοῦμεν τὰς ἔτι μείζους καὶ μετά τινος μυστικῆς παραδόσεως ἑορτάς Ath.2.40d
), Pi.O.3.41, P. 9.97, N.10.34: in sg., E.IT 959, Ar.V. 876, Ra. 342, Arist.Rh. 1401a15: metaph., πρωτόγονος τ., of a child's birth, Pi.O.10(11).51; πολέμου τ. Batr.303; κατ' αὐτὴν (sc. τὴν περὶ χρείας μορίων πραγματείαν) χρὴ τελεῖσθαι τὴν τ. Gal.UP17.1.III a priesthood or sacred office, Decr. ap. D.59.104. -
5 καθαρμός
A cleansing, purification, from guilt, : hence, purificatory offering, atonement, expiation,καθαρμὸν τῆς χώρης ποιέεσθαί τινα Hdt.7.197
: freq. in pl.,μύσος ἐλαύνειν καθαρμοῖς A.Ch. 968
(lyr., dub. l.), cf. Th. 738, Eu. 277, 283, Berl.Sitzb.1927.156 ([place name] Cyrene): sg., S.OT99; θοῦ νῦν καθαρμὸν δαιμόνων make an offering to avert their wrath, Id.OC 466;καθαρμὸν θύειν E.IT 1332
; ; ὁ περὶ τὴν διάνοιαν κ. Id.Sph. 227c; κ. ποιεῖσθαι τῆς δυνάμεως, Lat. lustrare exercitum, Plb.21.41.9, Plu.Caes.43; of the Roman lustrum, D.H.4.22; κ. ὅπλων, σάλπιγγος,= Lat. armilustrium, tubilustrium, Lyd.Mens.4.34,60.2 purificatory rite of initiation into mysteries, Pl.Phd. 69c, Phdr. 244e;ἀνιστὰς ἀπὸ τοῦ καθαρμοῦ D.18.259
, cf. Plu.2.47a: hence in pl., as title of poem by Empedocles, Ath.14.620d; by Epimenides, Suid. s.h.v.2 metaph., purge, clearance of unhealthy animals, Pl.Lg. 735b.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καθαρμός
-
6 καθαρμός
καθαρμός, ὁ, das Reinigen, die Reinigung, bec. von Schuld u. Verbrechen, Sühnung, auch Sühnopfer u. alle zu feierlichen Entsühnungen nöthigen Gebräuche; ὅταν ἀφ' ἑστίας μύσος πᾶν ἐλάσῃ καϑαρμοῖσιν ἀτᾶν ἐλατηρίοις Aesch. Ch. 962, vgl. 1005; καϑαρμοῖς ἠλάϑη χοιροκτόνοις Eum. 273; Spt. 720; Soph. O. R. 99. 1228; ϑ οῠ νῠν καϑαρμὸν τῶνδε δαιμόνων, versöhne sie, O. C. 467; καϑαρμὸν ϑύειν Eur. I. T. 1332, vgl. Bacch. 77; καϑαρμὸν τῆς χώρης ποιεῖσϑαί τινα, Einen als Sühnopfer für ein Land schlachten, Her. 7, 197; λύσεις καὶ καϑαρμοὶ ἀδικημάτων Plat. Rep. II, 364 e; καϑαρμῶν τε καὶ τελετῶν τυχοῠσα Phaedr. 244 e; bes. hieß der unterste Grad der eleusinischen Weihen so, Phaed. 69 c. – Auch von der Reinigung der Frauen, Arist. H. A. 7, 10, vom Purgiren, Plut. san. tu. 134 d.
См. также в других словарях:
καθαρμός — Το σύνολο των πράξεων με τις οποίες επιδιώκεται η απαλλαγή του ανθρώπου (όπως επίσης των ζώων και των αντικειμένων) από ακάθαρτα στοιχεία και πνεύματα ή από την ενοχή και την αμαρτία· η κάθαρση. Η λέξη αναφέρθηκε για πρώτη φορά ως τίτλος επικού… … Dictionary of Greek
λύση — (Βιολ.). Η διάλυση, η ρήξη ή η καταστροφή των κυττάρων, των μικροοργανισμών ή των πολυκύτταρων οργανισμών γενικότερα, λόγω της επίδρασης διαφόρων φυσικών, χημικών ή βιολογικών παραγόντων. Η λ. των κυττάρων μερικές φορές παρουσιάζεται ως αυτόλυση … Dictionary of Greek